before I die :)

két év múlva

szalagavatón :3

before I die.(:

aaaa ki akarom próbálni *.*

before I die.:P

hányszor volt már ilyen úristen

de szeretnék még sokkal sokkal több ilyen estét.:DDD

before I die.:)

18. szülinap?

lécciléccilécci ((:

before I die. :D

amilyen őrültek vagyunk pár év és ez jön :3

before I die! :)

régi álom.

egyszer csak megtörténik már majd.

csak nem halok úgy meg, hogy nem volt még boldog valentin napom?! :O

before I die :3

ruha nélkül már meg volt.:$

de ruhástól is kipróbálnám egyszer szívesen, feltéve ha van váltóruha!! :DD

before I die *.*

SZÉP ÁLMOKAT DITTUSS! :)

before I die. :3

remélem idén nyáron sem lesz hiányom a románcokból.:3

nincs is jobb egy két hetes kárásztelki álomnál.:3

én még nem felejtettem el mit is beszéltünk meg Rolival.:$

bár háát...:\

na majd egyszer még felidézzük azt a szép nyarat.:)))

remélem idén nyáron is fog valaki legalább fele olyen mély nyomokat hagyni bennem mint anno akkor Roli ^^

before I die. :))

idén nyáron.*.*

Tiszakécske?

velük?

annyira de annyira jó lesz, csak sikerüljön összehozni.:3

3nap 10+ örült lánnyal és jó néhány sráccal?

hmm.

azt hiszem őrültségektől nem lesz mentes a nyaralásunk! :DD

before I die. :)

szeretem a focit <3

wildcats :DD örök emlék.:$

ezt is kipróbálnám majd egyszer (:
nem rossz dolog a foci.

igazából örülnék ha rendszeresen űzhetném (:

before I die ^^

az egész világot bárcsak betudnám utazni (:

idegenvezető & légiutas kísérő

lehet!

azthiszem akkor majd sok helyre el fogok jutni (:

álommeló!

de meglátjuk még mit hoz a jövő.:P

before I die. (:

minden vágyam jelen pillanatban, hogy ez az évem felejthetetlen legyen.

talán mert idén betöltöm a 18at? lehet...

azt hiszem a megvalósítás elkezdődött

örültségék sorát kezdtem el nem régiben

de legalább boldog vagyok

és semmi más nem érdekel :DDD

The new beginning ~ before I die

azthiszem meg van a blog új értelme.

kicsit személyre szabottabb lesz. de hát eddig is az idézetek rólam szóltak.:$

megpróbálok minél több "before i die" képet hozni, rövidebb-hosszabb szövegekkel.(:

nem tudom van-e olyan aki olvassa a blogom

ha igen remélem tetszeni fog neki ez az ötlet is :))

xoxo 

:(

,,Mikor a szemébe nézel, s tudod, hogy ez nem olyan mint régen, mert a köztetek lévő kapcsolat lehetetlen. Mikor ránézel és arra gondolsz mikor megcsókolt és megölelt, és szép szavakat súgott neked, de tudod, hogy már nem lesz többé ilyen. Nem öleli át a tested, nem csókolja a szád, nem simítja a bőröd és tudod,hogy ő is akarja, de nem lehet. Mikor rád mosolyog, de már nem úgy mint régen egy forró csók után. Most nem úgy, most csak talán örül, hogy lát, de a mosolya mögött már nem az van, mint azelőtt.Csak nézitek egymást és megfagy a levegő, csak ölelnéd és csókolnád, és elmondanád, hogy hiányzik ha nincs veled, de nem lehet. Kirohannál, hogy üvölts, mert nem lehet a tiéd.Csak összekuporodva ülsz, és hallgatod őt miről beszél, figyeled őt, a mozdulatait, a szemét,a bőrét, a karját, amivel nemrég még téged ölelt, és a szívedbe mar a fájdalom,mert az a szem már nem fog úgy rádnézni, mint azelőtt. Már nem túrhatsz bele a selymes hajába.Már nem érintheted a bőrét. Már nem csókolhatod a száját. Már nem. Soha többé.De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból,amit együtt töltöttetek, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is melletted volt, a tied volt még ha nem is egészen,de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magadhoz szorítod,vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom.De nem gondoltad végig, féltél és iszonyúan fájt. Mit kellett volna tenned? Miért engedted el?Már csak a kérdéseid vannak, amelyekre annyiféle választ adhatnál, de nem találsz megfelelőt.Nem tudod mi lett volna, ha…Talán semmi, mert a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled…
Már csak a ropogásokat hallod, a szíved ezer apró darabra tört.Talán így kellett lennie. Ha az eszedre hallgatsz, ez volt a helyes, mert teljesen mások vagytok.Más célok, más légkör, más múlt, más jövő, de vágytok egymásra.A szívetek egymásért kalapál, boldogok vagytok együtt, de ez hosszú távon elég?Tudnátok élni egymásért és egymásnak? Hoznátok áldozatokat egymásért? És a legfontosabb: megérné?Nem tudod, csak abban vagy biztos, hogy beleszerettél, és hogy akarod úgy ahogy van mindenestől,bármilyen nehéz lesz, akarod, de neki több vesztenivalója van. A szíve szerint veled lenne, de az esze ellenkezik.De ő, bármilyen nehéz is, az eszére hallgat. Nem tehetsz ellene semmit. Pedig megtennéd érte. Érte mindent. Ugyanakkor nem tudod mit hoz a sors.Talán egyszer valahol, valamikor, és lesz még egy csók és még egy ölelés. Ennyi, vagy talán több?Nem is sejtheted. Csak az időre vársz, hogy az majd segít, és eldönt mindent. De még mindig fáj.Látnod kell. Senki sem tudhatja körülötted, hogy megveszel érte, csak kopognak széthullt szíved darabjai,és csak a remény marad. A remény, hogy egyszer csörög a telefon, ő hív, vagy jön egy sms, egy e-mail,hogy ‘hiányzol’, hogy egyszer láthatod még úgy, hogy nincs ott senki más, csak te és ő.És akkor elmondhatod azt, amit eddig nem, hogy fontos számodra, hogy érte élsz, hogy mindent megadnál neki amit csak kér.Vagy nem is mondanál semmit, csak a szemébe néznél mélyen, igazán, s talán egy pillanatra eldöntené a sorsotokat,rájönnél, hogy akar-e még, hogy van-e még remény, hogy élhetsz-e érte, vagy el kell felejtened örökre.Most a szíved darabjait keresed, össze akarod rakni, hogy újra tudj örülni.Ő egy érintéssel összerakhatna, de nem csörög a telefon, nem jön az sms. A remény marad csak.Csak lopva figyeled. Hiszen a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled.Így te is a sorsra bízod.. Úgyis ő dönti el. “

Hiányzik. Néha ráírnék, néha meg nem, mert nem akarok 

megint összetörni..de jó lenne vele beszélni, barátokként,

mint régen. Tudom, hogy én rontottam el.. de egyszerűen csak

attól tartok hogy kifejti mennyire utál, és elküld a p*csába,

és nem tudja meg, hogy fontos nekem.

Érezted már, hogy vissza akarod őt kapni? Hogy azt akarod, hogy megint szeressen? Hogy nagyon hiányzott? Hogy megint átakarod ölelni? Hogy megint a 'tied'-nek akarod hívni? Fáj ugye? De semmit sem tehetsz. Mert ő már elment, és nem ad neked több esélyt. Szomorú történet, de tovább kell lépned. Most ő boldog nélküled..

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!

Hiányzol. Veled akarok lenni! Szeretném, hogy átölelj, és, hogy ugyanazt érezd, mint én irántad. Hogy szorosan magadhoz húzz és ne engedj el. Hogy érezzem a szíved dobogását. Akár meg is fordíthatnál, hogy te is érezd az enyém, hiszen ha veled vagyok annyira dobog a szívem, hogy az egész testem lüktet tőle. Szeretném, hogy mikor félnék, hogy vége lesz, felemeld ujjaddal az állam, hogy a szemembe tudj nézni. Szeretném, hogy azt súgd a fülembe, hogy "Sosem hagylak el! Szeretlek!", hogy mosoly kerülhessen végre az arcomra. Szeretnék veled lenni, hogy mindketten boldogak lehessünk. Szeretnélek ölelni és boldoggá tenni. Mindig itt vagyok neked, ha szükséged van rám! Te is itt vagy nekem? Hiányzol! Az ajkam bizsereg. Vágyok egy csókra. Tőled! Annyira hiányzol. Bárcsak hallhatnám a hangod. Azt a kis furcsa mosolyt a hangodban, mikor butának tartasz, vagy azt mondod lekicsinylőn "Cica!" Bárcsak érzelem is lenne mögötte. Fogni szeretném a kezed! És Te is foghatnád az enyém! Szeretlek! Mikor fogod te ezt újra mondani nekem? Soha?! Most ettől félek. Hiányzol! Szeretlek!
Ui.: Remélem még valaha lesz közös jövőnk ♥ :(

pfff.

Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez.. a férfi pedig színleli neki mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta..

Eldobtad őt!
Eldobtad azt a lányt, aki bármit és mindent megtett volna érted. Eldobtad azt a lányt, aki mindenét neked adta, és bízott benned. Eldobtad azt a lányt, aki mindent beleadott, hogy ott lehessen neked. Eldobtad azt a lányt, aki elküldött magától mindenki mást, mert bebeszélte magának, hogy nem bízhat bennük.
Eldobtad azt a lányt, aki az egész világot benned látta.
Eldobtad azt a lányt, aki keresztül ment a poklok poklán, hogy veled lehessen.
Eldobtad azt a lányt, aki hajlandó volt várni, ameddig csak kellett, csak hogy a tiednek hívhassa magát.
Eldobtad azt a lányt, aki még mindig akart téged, miközben te semmiként kezelted.
Eldobtad azt a lányt, aki hónapokat töltött reménykedve, hogy ti ketten végül együtt lesztek.
Eldobtad azt a lányt, aki sokáig fent maradt azon izgulva, hogy vajon jól vagy-e.
Eldobtad azt a lányt, aki továbbra is annyi mindent megtett érted, még ha tudta is, hogy semmit nem kap cserébe.
Eldobtad azt a lányt, aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak rólad.
Eldobtad azt a lányt, aki a világon bármit megtett volna érted.
Eldobtad őt.
És tudod mit?
Most elveszítetted.

so true.

*Nem a nehézségektől félt: attól ijedt meg, hogy választania kell egy utat. És ha egy utat ki kell választani, akkor a többit ott kell hagyni. Előtte pedig még ott állt az egész élet, és mindig arra gondolt, hogy később talán megbánná mindazt, amit most csinálni szeretne. 'Nem merem elkötelezni magam, mert félek, hogy rosszul döntök' – gondolta. Minden lehetséges úton végig akart menni, de épp ezért végül egyiken se ment végig...*

Ne aggódj, hiányozni fogsz neki. Ő cseszte el. Ő hibázott. Nem volt elèg okos. ha okos lett volna, ràjött volna, hogy nem szabadna lemondania ròlad. De nem volt az, ès most elment. Ne hìvd fel azzal, hogy hiànyzik. Nem ő hiànyzik neked, hanem az, ami règen volt. Most màr vàrsz valakit, aki bebizonyìtja neked, hogy nincs rà szüksèged. Ígèrem, ez a valaki itt van egyből, de először el kell engedned őt ès a hülyesègèt. Egy nap vissza fog tèrni, ő lesz az, aki felhìv, hogy elmondja, minden este hiànyoztàl neki. Meg fogja kèrdezni a baràtait, hogy mèg mindig èrdeklődsz-e irànta. Most rajtad a sor, hogy azt mondd: "bazd meg, a tièd voltam ès te mindent elcsesztèl."Most pedig keress okokat arra, hogy boldog legyèl nèlküle. Ne üzenj neki, ne ìrj hozzàszòlàst neki, ne beszèlj vele. Csak mosolyogj rà ès emlèkeztesd arra, hogy egy tökèletes lànyt engedett el!

Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább.
Nem tudok már hinni, s remélni egy életen át. Nem tudom hazudni hogy jól vagyok, mosolyogni mindenkire, mikor belül meghalok ..

- Semmi baja - mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
- Én? (...) Semmit. Éltem.

Nem rád vagyok dühös, hanem magamra. Magamra, amiért mindig kedves voltam veled, hogy mindig bocsánatot kértem (olyan dolgokért is, amit el sem követtem), hogy az életem részéve váltál, hogy tőled függtem, hogy rád pazaroltam az időm, hogy folyton megbocsátottam, hogy rólad álmodoztam; de leginkább azért vagyok dühös, mert nem utállak. Tudom, hogy ezt kellene tennem, de képtelen vagyok rá.

Te voltál már úgy, hogy azt hitted, belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik? Szereted tiszta, mély szerelemmel. Hittél neki, bíztál benne, a nap minden órájában rá gondoltál, felnéztél rá, ölelő két karja közt megnyugvást találtál. Lested a gondolatát, remegve vártad a telefonját, éjszaka átbuszoztad a várost, hogy vele lehess. Mindent megtettél érte, mégis vége lett és nem tudod miért.. Azt hitted, az aranyfonál, amivel összekötött a sors benneteket, soha nem szakad el... Tévedtél. És vársz egy jelre, telnek a napok, hónapok, évek... és Te vársz...

Ennyire kicsinek és elhanyagolhatónak soha nem éreztem magamat, mint most. Mintha egy mély gödörben ácsorognék, és nem vesz észre senki. Sikítanék, de nem tudok. Nem veszik észre, hogy bajban vagyok és csak egy segítő kéz kéne, ami kihúzna ebből a félelmetes magányból. Csak állnak és néznek, én pedig szerencsétlennek érzem magam, hogy még mindig elhiszem, hogy számíthatok valamelyikükre. Mekkora hülyeség ! Ideje lenne, hogy megtanuljam, csak magamra számíthatok. Nem bízhatok azokban az emberekben akik körülvesznek engem. Utálom őket. Nem akarok közöttük élni. Leszívja minden erőmet az, hogy valahogy elviseljem a sok gyökér jelenlétét. Idegesítenek ezek az emberek. Azt hiszik, hogy ők most kibaszott felnőttek, hogy mindig buliznak, isznak, cigiznek ... Nem veszik észre, hogy igazából milyen gyerekesek. Nem csak a szüleink dolga, hogy vigyázzanak ránk, magunkért is felelősséget kell vállalnunk. Minden tettünkért. Minden rossz tettünk életünk része. Hiszen ebből tanulunk a legjobban. Mindenki hibázik, senki sem tökéletes, de törekedhetünk arra, hogy olyan életet éljünk, ahol még a kisebb-nagyobb botlásokat sem szégyelljük.

Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy egyedül vagy, aztán jön valaki és kitölti a kis űrt, amit te sokáig elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod 'ejha, most az egyszer végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott hagynak. Újra egyedül vagy. Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel, aki betölti a helyüket. De fogsz, és találkozol is. És ez megismétli önmagát.
Újra, és újra, és újra ...

heló bébi, hol vagy? már nem talállak
nélküled nem vagyok csak egy magányos vadállat
Homályos hajnali ködben elvesződő emlék
egy költő és a múzsája, ... nem rég
ott sétáltunk, ketten a parkban
én mindent odaadtam, leszartam ha nem kaptam
hiányzol, nem azért mondom hogy tudtodra adjam
csak könnyebb lesz a szívemnek,ha mindent ki ugattam
nem voltam önző, nem kamuztam neked semmit
komolyan mondtam hogy nem szerettem még így soha senkit
de nem bánom hogy elmész, ne nézz hátra eredj
vissza fogsz még te sírni, addig a magányba meredj!
tudom én azt jól, hogy neked is hiányzik
csak nem mered bevallani,hogy mindenki hibázik
ja...

És ha egy férfi különleges, azt hamarabb megérzed, mint gondolnád. Ösztönösen felismered, és biztos vagy benne, hogy bármi történik, soha többé nem jön még egy, aki hozzá fogható. 

:(((

Arra kell gondolnom, hogy... a legnagyobb, a legritkább dolog, ami egy emberrel történhet: hogy így, minden ok nélkül, bizalmat érez valaki iránt. Az ember él, egyik ember a másik mellett. Mint a vakok. Egy napon, egy vékonyka résen látni kezdek. Nem sok, amit látok, és mégis óriási a hatása. Ez az üresség, ami bennem van, mintha elmúlna.

Lehet, hogy nem láthatlak annyiszor, ahányszor szeretnélek. Lehet, hogy nem tarthatlak egész éjjel a karjaim közt, de a szívem mélyén biztosan tudom, hogy te vagy az egyetlen, akit szeretek, és akit soha nem fogok elfelejteni.

Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk.

" ...egy ritka és hihetetlenül szerencsés pillanatban találkozol majd az emberrel, aki megváltoztatja az életed. Akiből sohasem elég, és nem számít, mennyi idő telt el, és hogy már az összes hibáját ismered, még mindig hanyatt esel tőle. Ez a szerelem. A többi mind csak gyenge utánzat. "

Hogy én mit szeretek ? A szádat és a szemedet, a csókodat , a bőrödet , az illatod , a kezedet... Az egész lényedet , meg azt mikor úgy bújtál , hogy kirázott a hideg. 

Az ölelésed számomra fontosabb, mint gondolnád. Nagyon sokat jelent az, mikor magadhoz húzol és csak ölelsz, ölelsz végtelennek tűnő másodperceken át. Ilyenkor mindig mosolyog a szívem. Ha valami akkor éppen fájt, az elmúlik. Ami sebet hagyott maga után az nyomtalanul begyógyul és nem marad más csak a boldog pillanat, Te és Én, egymás karjába fonódva.

Micsoda közhelyek, és mégis mikor ő mondja, és közben a szemembe néz a gyönyörű kék szemével - nos, akkor bármit mondhatna, mindent elhinnék neki. Talán ez a szerelem?

- tudod, mi a legjobb abban, ha egy pár évvel fiatalabb lány szeret téged?
- mi?
- az, hogy tiszta szívből szeret.

- tudod, mi a legjobb abban, ha egy pár évvel idősebb férfi szeret téged?
- mi?
- az, hogy a szándékai komolyak.

Amikor vele vagy, minden értelmet nyer. A szíved kalapál, mellette az vagy, aki lenni szeretnél, nem pedig az, aki tényleg vagy. És a gondolat, hogy nélküle éld le az életed, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen. ♥

Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak. Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tőle, addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is, miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt, amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.ű
MISS U.

Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza!

Mérhetetlenül, eszeveszetten, igazán hiányzol, és ez nem költői túlzás most. Biztosan ismered azt a fajta hiányt, amikor ‘jó-lenne-ha-itt-lenne-valaki-mellettem’ - na, ez nem olyan. Ez annál jóval erősebb, szinte már fáj, hogy nem vagy itt velem. Bár még sosem éreztem ezelőtt, de szerintem ez amit most érzek, nem más mint a tipikus ‘egyszerűen-szükségem-van-rád’ hiányérzet. 

Ez elég elcseszett dolog, nem igaz?

Hogy valaki hogyan ébred fel és dönti el, hogy nem beszél veled többet. Nincs ok. Nincs magyarázat. Nincsenek kimondásra váró szavak. Csak cserben hagytak, mintha szart se jelentettél volna nekik, és ami a legjobban fáj, hogy úgy tűnik, ezt olyan könnyen tették meg.

csak azért jöttem, hogy lássam, mit tennél ha adnék egy esélyt neked, hogy rendbe hozd a dolgokat. de már látom felesleges volt. neked eszedbe sem jutott soha, hogy rendbe hozd. neked így pont jó. te nem szenvedsz miattam, nem gondolsz rám, nem voltál belém 

soha, de soha szerelmes!

Nem vagyok egyszerű! Csalódtam már olyan emberben, akiben teljesen megbíztam! Nevettem már a könnyeken és könnyeztem a saját nevetésemen! Ütöttek, álltam.. rúgtak tovább tűrtem és nem ejtett rajtam sebet egyetlen pofon sem! Kitéptem a szívem, és oda adtam annak aki nem érdemelte meg! Máskor olyan elől zártam el azt, aki mindent megtenne értem! Megtanúltam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem amit más soha nem lenne képes! Segiíettem a legrosszabb ellenségemen, de rajtam nem segített senki! Tanultam, és megbuktam.. felálltam aztán újra földre rogytam! Éltem az életem, máskor temettem a lényem! Mégis itt vagyok! Készen arra, hogy megmutassam.. az élet lehet bármily kemény, igen is érdemes végigcsinálni!

Olyan sok dolog kavarog most bennem, és nem tudom sírjak vagy nevessek.

Nincs olyan nap mikor ne jutnál eszembe, mikor nem ejtenék könnyet érted.

Még él bennem a remény, egy szikra ami talán még újból lángra lobbanhat.

Szeretném ha te is szeretnél, de tudom hogy már kevés az esély. És hiába súgja a szívem, hogy kellesz nekem az eszem azt mondja engedjelek el. Már nem tudom mit higgyek, nem tudom mit tegyek, De egy biztos, hogy SZERETLEK !

Akarod tudni milyen a szerelem? – olyan,mint a cigi,de olyan drága,hogy csak egy dobozzal engedhetsz 

meg magadnak egész életedben.Meggyújtod,használod,élvezed,nem is törődve azzal,mennyi rosszat teszel így

 a szervezetednek,saját magadnak és a környezetednek.Először vigyázol,meg ne égesd magad közben,

de azután már rutin munka..mindennap egy kicsi..még több..még több..és rászoktál.

 Aztán hirtelen,mikor nem számítasz rá,elfogy. Kész,ennyi.. ):

Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.

:(((